Zenei életrajz
A szegedi Madách Imre Ált. Iskolában 9 éves koromban Veres Laci bácsi énektanárom felhívta szüleim figyelmét, hogy írassanak be zeneiskolába, mert tehetséges a gyerek. Előbb csak egy óvónő tanított furulyázni, de 10 éves koromban egy zenekarban megláttam és meghallottam a klarinétot, így kértem szüleimet, hogy azon tanulhassak. Nagy nehezen vásároltak egy használt hangszert, és beírattak a Zeneiskolába, ahol a klarinét tanár Deák Józsi bácsi volt, hozzá a Zenekonzervatóriumba kellett járni. Neki sokat köszönhetek, hogy a hangszer alapjait megtanította nekem. Sajnos 12 éves koromban egy szívbetegséggel hosszabb időre klinikai kezelésre szorultam, mely után a klarinétozást egy ideig nem folytathattam, ezért addig zongorázni tanultam. Nyolc évnyi zenetanulás után a Radnóti Gimnáziumi érettségi előtt a sok tanulnivaló matt a zeneiskolát abbahagytam. Egyetemista koromban viszont autodidakta módon képeztem tovább magam klarinéton. Ebben segített, hogy előbb egy gimnáziumban megalakított trióval (zongora, dob, klarinét) az akkor divatos tánczenét játszottam, melynek hírére 1959-ben elhívtak az újszegedi Tóth Vendéglőbe játszani a Horváth Béla vezette tánczenekarba. A tradicionális jazz zenével még előbb találkoztam, a klinikán megismert betegtársam, Gallé László segítségével, akinél sokféle zenét hallgattunk az akkor még ritkaságszámba menő kölcsön lemezjátszóján (L. Armstrong, L. Prima, E. Fitzgerald). A Horváth Béla zenekara is sok dixieland zenét játszott, így ott gyakorolhattam is a korábban hallottakat. Ez a zenekar minden nyáron az akkoriban rendkívül népszerű Újszegedi Ligetben lévő szórakozóhelyen, a Vigadóban is játszott. A beat korszak kezdetén, 1963-ban megalakítottuk a Kristály zenekart, mely az akkori divatos zenéket (beat, rock, gitárzene) játszotta (a Vigadóban is) és különböző formációkban 1970-ig maradt fenn. Országos hírnévre is szert tett, mivel a Kristály zenekarhoz tartozó Boncz Géza szövegével és az én zenémmel szerzett VILLON BALLADA az országos slágerlisták élére is került. A Salgótarjáni Tánc- és Jazz Zenekarok Országos Fesztiválján arany diplomát is nyert a zenekar. A Kristállyal párhuzamosan 1964-ben az általam nagyon szeretett dixieland műfaj továbbélése érdekében megalakítottuk először „Szegedi Dixieland” néven egy folyamatosan működő és vizes falú pincékben próbáló zenekart, melyet később egy szegedi jazz-zongorista (Hulin István) nevezett el Molnár Dixieland Band-nek. Ez a zenekar is eljutott a Salgótarjáni Fesztiválokra, ahol ezüst és arany diplomákat nyert. A Band 1971-ben meghívást kapott Kiss Imrétől, a Magyar Rádió akkori zenei főszerkesztőjétől egy próbafelvételre, ahol 5 számot vettünk fel sikeresen. Ezek után a rádió studióinak rendszeres vendégei lettünk, ahol több mint 50 számot vettünk fel, melyek a MR Zenei tárának részét képezik. A MR segítségével először 1972-ben jutottunk el először külföldre, a csehszlovákiai Prerov-ban megrendezett nemzetközi dixieland fesztiválra, ahol „Európa Klasszis” diplomát kaptunk. Ettől kezdve sorba kaptuk a meghívásokat külföldre, elsősorban Európa országaiba. Mint zenekarvezető és szólista a Zenész Szakszervezet Juhász Gyula díját kaptam meg, majd a Rádió által alapított EMERTON díjat is. Ezt a díjat később a zenekar is megkapta. Még az 1970-es években a Rádió tanácsára külföldön „SZEGED OLDTIMERS” néven léptünk fel., így például a legnagyobb európai dixieland fesztiválra a drezdaira tizenháromszor kaptunk meghívást. Nagylemezeink 1976 óta jelentek meg, összesen hat LP, később 6 CD és 2 DVD is. A legismertebb európai jazz szövetség a Német Jazz Föderáció megszerkesztette a tradicionális jazz európai családfáját, ahol a MDB az előkelő legfelső régióban helyezkedik el, a szólistákról készült családfán Magyarországról Garay Mártát és Molnár Gyulát is felül helyezték el. Felléptek olyan világhírű szólistákkal, mint Fatty George (Ausztria), Eddy Davis, Tony Scott, Joe Muranyi, Akira Sato (USA), John Mortimer, Ian Wheeler (Anglia), Marcel Zanini, Irakli (Franciaország), Theis Jensen (Dánia). Ötletük nyomán sikerült létrehozni 1998-tól a „Dóm Dixie Gála” című műsort a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán, mely az ország legelőkelőbb és páratlan bemutatója volt ebben a műfajban 9 éven át.
A zenekar 1994-ben a Salgótarjáni Nemzetközi Dixieland Fesztiválok szervező házigazdájaként Pro Urbe díjat, 1996-ban városukban a Szegedért Emlékérmet kapta, 2004-ben A 40 éves évfordulón Szeged Város Aranyérmét.
Itthon az egész országot bejárták 1964 óta, koncerteznek, különféle jazz-fesztiválokon, klubokban, egyetemeken, kultúrházakban léptek-lépnek fel, évi 50-100 alkalommal.
Mindeközben a sláger- és szórakoztató-zene is lételemmé vált, többféle, hosszabban is fennmaradó formációban párhuzamosan játszottam bálakon, fogadásokon vagy lakodalmakban (Szinkron, MOM Trió)