Szegeden születtem 1944. január 30.-án, a második világháború végnapjaiban. Anyám makói hagymatermelő családból származott, leánykori nevén Nagy Gy. Etelka. Az ő édesanyja volt Klári néni, akit egyetlenként ismertem a nagyszülők közül. A többi nagyszülő korán meghalt, vagy a háborúban vagy korai betegségben. Apám id. Molnár Gyula is Szegeden született, elmondása szerint a távoli Molnár ősök Kolozsvár környékéről származtak a Dél-Alföldre. Az ősök közt Kocka, Nagy és Papp nevűek voltak. Én először a Hullám utcába születtem, de hamarosan elkerültünk egy közeli lakásba, a Bercsényi u. 13. sz. alá, ahol egy emeleti függőfolyosós lakásban laktunk 16 évig. A gyermekkoromat a közeli Lechner téren töltöttem, ami akkor elég „elhanyagolt” volt, sok gyöngyvessző bokorral és öreg fűzfákkal.

A környék gyerekei ott töltötték a délutánjaikat és hétvégéiket, focizással és más játékokkal.

Anyám előbb kefegyári munkás, majd színházi ruhatáros volt, később haláláig háztartásbeli.

Apám kereskedő-segéd volt, majd fokozatosan feljebb küzdve magát a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat igazgató helyettese lett. Ez a vállalat lett a későbbi Füszért, amely a három dél-alföldi megye (Csongrád, Békés, Bács-Kiskun) vegyi-áru és fűszer-áru ellátásáért volt felelős.

Az általános iskolát a közeli Madách utcai iskolában végeztem, kitűnő eredménnyel.

Utána a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumba kerültem. Időközben a Bercsényi utcából a Kálvin térre költöztünk, amely szintén közel volt a gimnáziumhoz, így oda is gyalog tudtam járni. Az akkor először még csupa fiú középiskolába bevezették a politechnika oktatást, ami az órák utáni foglalkozásokon történt, famunka, lakatos munka és KRESZ tanulás és vizsga

volt tanévenként. A Gimnáziumban előbb a Biológia Szakkör, majd később az Önképzőkör elnöke lettem. Öt társammal megírtunk egy kisfilmes forgatókönyvet a „Vadmadarak nyomában” címmel, melyet az iskola segítségével meg is valósítottunk. Ezt a hanggal és narrációval ellátott 15 perces fekete-fehér kisfilmet az országos napilapok és folyóiratok is szenzációként közölték.

A gimnáziumi tanáraim közül különösen Ésik Zoltán (biológia), Grigercsik Endre (biológia)

és dr. Visy József (latin nyelv) voltak rám nagy hatással.

Az érettségi után felvételt nyertem a szegedi József Attila Tudomány Egyetem biológia-kémia szakára, melyet 1968-ban végeztem el. Egyetemi kisdoktori címemet 1983-ban védtem meg Szegeden „Summa cum laude” minősítéssel, ökológia, állatrendszertan és ornitológia tárgyakból.

Az egyetem utolsó félévében kultúr-szervező voltam főállásban a MH Helyőrségi Klubban, majd a Textilipari Technikum Szabó János Kollégiumában voltam nevelőtanár 1968-1977-ig.

Itt tanítottam is délelőttönként biológiát, kémiát és munkavédelmet. Ezután zenészként helyezkedtem el az akkor új Kék Csillag Étterem bárjában, ahonnan ezzel a zenekarral 1978 -ban az Interkoncert szervezésében hosszabb időre Norvégiába szerződtünk  Én egy év és húsz nap után jöttem haza. Itthon 1979-től a Vedres István Építőipari kollégiumban lettem nevelőtanár, majd igazgató helyettes. Mivel a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnél tevékenykedtem szabadidőmben addig is, 1986-ban főállású szervező titkár lettem a Csongrád megyei Helyi Csoportnál, amelyet a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Biológia Tanszékére történt meghívás váltott fel 1994-ben. Itt adjunktusként oktattam biogeográfia, ökológia, ornitológia, állatrendszertan, természetvédelem  tantárgyakat. 2006-ban, 62 éves koromban nyugdíjas lettem. Azóta egyéni vállalkozóként foglalkozom az egész életemet átszövő hobbijaimmal, a biológiával, az ornitológiával, a természetfotózással és a jazz-zenével. Az egyetemtől 2008-ban megkaptam a címzetes egyetemi docens címet. Megkaptam a Környezetünkért (nagy) miniszteri kitüntetést, és a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét és számos más szegedi és országos kitüntetést is.

dr. Molnár Gyula